Összetételi követelmények és a lágyított transzformátormagok normál működése

A lágyított transzformátor normál működése során elektromos mező van a feszültség alatt álló tekercsek és a tartály között, a mag és más fémes alkatrészek ebben a mezőben helyezkednek el. Az egyenetlen kapacitáseloszlás és a változó térerősségek miatt, ha a mag nincs megbízhatóan földelve, töltési és kisütési jelenségek lépnek fel. Ez ronthatja a szilárd szigetelést és csökkentheti az olaj dielektromos szilárdságát; ezért a magnak megbízható egypontos földeléssel kell rendelkeznie.

A lágyított transzformátor magja szilícium acéllemezekből áll. Az örvényáramok minimalizálása érdekében bizonyos szintű szigetelési ellenállás van a lemezek között (általában néhány ohmtól több tíz ohmig terjed). Mivel a lapok közötti kapacitás rendkívül nagy, ezért váltakozó elektromos térben vezető útnak tekinthető. Így a mag egyetlen ponton történő földelése elegendő ahhoz, hogy a teljes egymásra helyezett maglamináció potenciálját a földpotenciálhoz rögzítse.

Ha egy lágyított transzformátor magját vagy fémes alkatrészeit két vagy több ponton földeljük, a földelési pontok között zárt hurok jön létre. Ez a hurok összekapcsolja a mágneses fluxus egy részét, elektromotoros erőt (EMF) indukálva, és keringő áramot hoz létre. Ez helyi túlmelegedéshez vezet, és akár ki is égetheti a magot. A transzformátormag egyetlen elfogadható és normál földelési feltétele az egypontos földelés. Más szóval, a magot földelni kell, és pontosan egy ponton kell földelni.

Az alapvető hibákat elsősorban két tényező okozza: a rövidzárlatot okozó rossz építési technika, valamint a többpontos földelést okozó külső tényezők vagy tartozékok.